„Emlékeiből él az ember, s múltból él az emlékezet.
Kinek nincs múltja, nem lehet jelene, s jövője sem”.
(150 éve hunyt el Eötvös József)
20 éve -2001 január 15-én- alakult meg Magyar Emlékekért a Világban Közhasznú Egyesület (MEVE)
2001 január 15-én az MVSZ V. kerületi Semmelweis utca 1-3 alatti épületének első emeletén, azaz a Magyarok Háza Szent László (vagy Tölgyfa) termében 18 alapító taggal alakult meg egy kis civil szervezet. A hivatalosan is egyesületi formát öltő szervezet alapításának színhelye azon az első emeleti sarokterem volt, amelynek ablakából kitekintve – éppen szemben- az Astoria-szálló homlokzatán Petőfi egykori lakhelyét jelző emléktábla ékeskedik. A kis közösség azóta már az újabb székhelyen és (rendszeres előadásait tekintve) újabb előadóhelyen működik – lelkes közönségével és megújuló tagságával. A szervezet 2001 őszétől az ország egyik legősibb templomára és terére tekintő Magyar Kultúra Alapítvány Székházában majd a Magyarság Házában (azaz a Szentháromság tér 6 szám alatt) összesen 16 évig végezte kutató és ismeretterjesztő munkáját. 2017-től a Vár alatt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. épületében folytatja hasonlóan érdeklődő, népes közönség előtti előadásait a székház Bethlen Gábor előadótermében. A már végleg eltávozott (alapító)tagok tisztes emlékével, a felvállalt munka rendületlen szándékával, s részben megújuló tagsággal is munkálkodik a kis közösség. Szolgálja a külhoni magyar emlékek feltárását és ismertetését kutatóhelyén: a tárlatokat is előkészítő „műhelyében”, kis könyvtárában és irodájában.
Az első 10 év /2001 január – 2011 január /
/Az első rész a Honismeret c. folyóirat 2012/2 számában megjelent cikk kiegészített változata/
2011-ben születésének tíz éves évfordulóját ünnepelte a budai Várban a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (a MEVE). Az 1997 óta baráti Körként, majd 2001 óta közhasznú egyesületi formában nagy ügyszeretettel munkáját végző szervezet programjairól a Várnegyed, a Honismeret, az Új Ember c. lap ekkor már évek óta /esetenként az MR1 Kossuth, a Katolikus-, a Civil Rádió / tudósított. A szervezet 2011. december 14-én tartotta ünnepi megemlékező estjét a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (volt Magyar Kultúra Alapítvány) székháza Deák és Mátyás termében. Nem véletlenül választotta az Egyesület- éppen a legszebb ünnep előtt- a szokásos félévzáró és karácsonyi programja időpontjául e napot, a felvállalt kutatási téma, a meghívott vendégek és a tagság – azaz az egymás- iránti szeretet jegyében. A népes közönség előtt rendezett, de mégis családias hangulatú esten megjelentek az egyesület történetéhez és jelenéhez kapcsolódó személyiségek és szervezetek is. Így: a párizsi Magyar Intézet volt művészeti igazgatója: Ablonczyné Szabó Magda, a Széchenyi Társaság képviseletében Rubovszky András, a Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Társaság részéről Martényi Árpád, a Csángó magyarok egyesülete részéről Csoma Gergely és Kóka Rozália művésznő, az MKKA. részéről Gáspár János elnök (egyesületi tag), a kiállításokat támogató Óbudai Egyetem képviseletében dr. Horváth Sándor dékán úr. Vendég volt a több előadást nagy sikerrel tartó építész: Csete György és művész felesége Csete Ildikó, s Bánffy Györgyné is, a közelmúltban elvesztett „György bátyánk” felesége, de a Magyarok Háza egykori igazgatója, irodalomtörténész Medvigy Endre is jelen volt, s még sorolhatnánk… Többen jelezték tagsági, illetve pártoló-tagsági belépési szándékukat. Az esten olyan alapító és aktív tagok nevei hangzottak el, akik sokat tettek a szervezetért, de felvillantották a lélekben tovább élő példaképek, az elvesztett tagok és előadók – a Kossuth díjas művész Bánffy György, a magyar emlékhely-kutatásban mintát adó és társ dr. Juhász László, az ügyszeretetben példakép dr. Messik Lajosné és dr. Póczy Klára jeles archeológus, elnökségi tag – arcát is. Az est házigazdája ezúttal az alapító-elnök volt, aki csak néhány percben vázolta a közösség történetét, hiszen lehetetlen volt felsorolni 10 év eseményeit, s a szomszéd teremben elhelyezett kis egyesülettörténeti kiállítás is magáért beszélt. A rövid felvezetést követte egy világkörüli „villám utazás” kedvelt, sikeres témáink, és korábbi meghívásaink nyomában Új Zélandtól – Marlowig, Itáliától – a „csattanóig”: azaz a legszebb hazai emlékhelyekig, Csángóföldig. Ezen az esten az „utasokat” Batár Zsolt Botond, Chikány Gábor, Deák Piroska, Horváth Sándor, Kiss Ottó, Csoma Gergely, Messik Miklós előadása kísérte, a meghívott csángó énekesek közreműködésével.
A közösség első, rendkívül mozgalmas évtizede az eredményekben tükröződött. A Egyesület az elmúlt évtizedben 260-nál több (ha csak a székházban történteket számoljuk!) vetített előadás alkalmával, közel száz publikáció megjelenésével, 21 tárlat bemutatásával (2011 végéig: 170 hazai és külföldi meghívónál), 5 könyv kiadásával, 14 amatőr kisfilm elkészítésével, 4 emléktábla (erdélyi, ausztriai, isztambuli, londoni emléktábla) állításával tette feladatát. Három magyar évadban (franciaországi, itáliai, angliai) aktív részvétellel – azaz a jelzett országok magyar emlékeinek bemutatásával- szolgálta a tagság a magyar emlékhely-kutatás és a magyar művelődéstörténet-ismeretterjesztés ügyét. De hogyan is indult el – lelkes, ügyszerető tagjaival – e kis szervezet? A 18 taggal létesült közösség hivatalos megalakulása egy vendégkönyvi bejegyzés buzdító sorainak, valamint az alapító természetes belátásának volt köszönhető. Sütő András 1999-ben a Párizs Magyar Intézetben tett látogatása idején (Fejtő Ferenc társaságában) lezajlott sikeres estjével párhuzamosan az alapító egyik kiállítása szerepelt az Intézetben, „Reformkori utazóink és 48-as emigrációnk emlékei Franciaországban” címmel (amely 2000-ben az MVSZ-ben is bemutatásra került). A nevezetes est alkalmával az író nagy érdeklődéssel tekintette meg e tablókat, s 1999. október 19-én a következő sorokat jegyezte az emlékkönyvbe: „.. gratulálok a szerzőnek s ajánlom: kezdeményezze a globális méretű magyar számbavételt úgy, ahogyan ezt mostani kiállításával elkezdte” . Ezt követően az alapító, az akkori kiállítás szerzője – és a még Körként munkálkodó tagság is- kötelezettségnek tartotta e felhívás megvalósítását. E sorok számukra buzdító etalonként szolgáltak. Hiszen a szívesen vállalt közösségi munka, de az ésszerű felvetés is azt diktálta, hogy ne csak egyénileg, hanem „csapatban” is folytatódjék a magyar emlékhely-kutatás – és bemutatás- kimeríthetetlenül izgalmas és szép feladata. A kis közösség alapelve megalakulása óta egyértelmű. A 2001-ben még a Magyarok Háza Szent László termében megfogalmazott 16 oldalas Alapító Okirat szövegezése is így indul: „…a magyar emlék-kutatás az egyetemes emberi kultúra számunkra kiemelkedően fontos, természetszerűen különleges része- mint a szülőföld emlékeinek feltárása”. A megfogalmazás egyértelmű, hiszen e feladat teljesítése szívükből fakad, másrészt mert praktikus és támadhatatlan egy tisztességes világban a teljes nemzeti szuverenitás, a nemzeti-, a történelmi és a családi emlékek hagyománytiszteletének természetes értékrendjét valló polgárok előtt.
E kis közhasznú szervezetet kizárólag az elvállalt ügy megvalósítása érdekli, tehát bármely jó szándékú hazai és külhoni polgár szívesen látott vendég, s akár tag is lehet a közösségben, ha Alapító Okiratuk szellemében vállalja munkáját. Irodájuk, rendszeres előadásaik helyszíne 2002. év januárjától a Magyar Kultúra Alapítvány, majd 2011-től 2018-ig a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. kezelésében álló Szentháromság téri épületben, ma már a BGA Zrt. új Gellérthegy utcai Székházában van. A közhasznú egyesületi munkát (a magyar emlékhely-kutatási tevékenységet) a magyar tudás, fantázia, alkotó életek és tehetség emlékeinek a bemutatása, a sajátos és egyedi magyar hagyományok megőrzése, tisztelete és ápolása vezérli. Az első 10 év „termésének” részleteit színes meghívók formájában, 15 vaskos lefűzött kötetnek megfelelő dossziéban tekinthették meg az érdeklődők az Egyesület irodájában, mintegy félezer hazai és külhoni programlap között. December 14-én a hagyományos karácsonyi rendezvényhez kapcsolt 10. évfordulós emlékest keretében a Deák terem melletti Mátyás teremben elhelyezett kis „egyesülettörténeti-kiállítást” népes vendégsereg tekintette meg. Hiszen a világban szétszóródott magyar emlékhelyek bemutatásával, nemzetünk jeles hazánkfiai (ilyenkor mindig a teljes nemzeti közösségre is gondolnak) a hazai, a Kárpát-medencén belüli, valamint Európában és a tágabb világban hagyott nagyszerű örökségét, ápolandó hagyományait, s jövőbe mutató eredményeit is szeretnék a közönség elé tárni. A 10. évforduló évében s azt követően is (a jelentős évfordulók mellett) a Kárpát-medence magyar örökség-kincseit kívánták kiemelni, hazánk más európai és távolabbi emlékei mellett. Előadásaik java addig is erről szólt: a székelységről, a palócokról, a jeles gömöriekről, a jászokról, az enyedi kollégistákról, Házsongárdról, de sorozatot indítottak a magyar kálváriákról, a világ székely-kapuiról, s volt már gyönyörű csángó estük is… Ezen előadássorozatokat hosszú távon is folytatni szándékoznak. Folytatták a „Magyar alkotók a képzőművészetben”, a „Magyar irodalmi emlékhelyek” ,a „Híres magyar kollégiumok jeles deákjai” (Eötvös kollégium, Nagyenyedi Bethlen kollégium, Pápa, Sárospatak, Debrecen neves kollégiumai…)a „Határon-túli magyar szervezetek a magyar-magyar kapcsolatépítésben” és a „Nemzetünk évezredes örökségei: a Hungarikumok” c. sorozatokat is. Utóbbi esetében- csak kiragadva- szó volt a huszárságról, a magyar porcelániparról, a tokaji borról, amint a halasi csipkéről is, amelynek estjére a legjobb alkotókat hívták Mádl Dalma megtisztelő köszöntőjével (még a lengyel Báthory-óceánjáró kápolnájának oltárterítője is halasi munka volt). Elkezdődött egy új nagyszabású sorozat: a „Magyarság éltetője és ihletője a Duna” c. program-sorozat is, emlékhelyek, külhoni emlékezők, utazók leírásainak felvonultatásával (John Pagettől – Patrick Leigh Fermorig, René Descartes-től Jules Vernéig). S amely sorozatnál eljutottak Pozsonytól Visegrádig. .„Műszaki sikereink a világban” c. rendezvényük is komoly érdeklődésre tartott számot (Kempelen Farkas, Galamb József, Kandó Kálmán és Bánki Donát emlékeivel). Több előadás a magyar folyam- és tengerhajózás nagyjairól szólt. Közöttük – tengerészeink között- igaz még kevésbé ismert, de óriási egyéniségek voltak. Az utolsó tengerészkapitány: Dr. Juba Ferenc 91 évesen tartott náluk előadást, halála előtt! Ő alapította a komáromi Magyar Tengerészeti Múzeumot. Illett reá emlékezniük. Majd később Schlath János előadásait élvezhette a közönség. Már korábban is volt igény erre az egyébként ritkán a programba kerülő sorozatra. Hiszen a londoni Science Múzeumban a Duna-hajózás külön tárlóban – Széchenyi nevével- szerepelt, de magyarok mentették a Titanic utasait, magyarok terveztek kitűnő tengeralattjárókat, az egyik legkorszerűbb tengeri kikötőt Fiumében, egy magyar tervezett kikötő-erődöt Canakkale-ben, elsőként egy magyar gróf jutott saját tervezésű gőzhajón Pest-Budáról – Párizsba, s sorolhatnánk ilyen emlékeinket…
A „Világkiállító magyarok” címmel –pl. Makovecz Imre irodája meghívásával is- több esten végigtekintették – országonként- világkiállítási sikereinket (és sikeres termékeinket) Bécstől- Sevilláig, az elmaradt budapesti terveknek is külön előadást szentelve! Európában és a világban való megbecsülésünket a tagság szerint az is csak erősíti, ha egy-egy (magyarul megtanult, de külhoni) előadónál a közös kapcsolódás magyarországi emlékeit is – legalább egy kicsit – felvillantják. Magyar építészeti, művészeti és élettörténeti emlékek bemutatásánál (Mexikóvárosi Opera, Egyiptom magyar kutatói, Prága emlékei, a székelyföldi Czetz-tábornok argentínai hadi-akadémiája stb.) meghívták több európai és tengerentúli ország budapesti követeit, pápai nunciusokat – neves hazai, külhoni magyar kutatók mellett – ,hogy ismerjék meg részleteiben, s terjesszék a világban ilyen értékeinket. A régi és szokásos magyar – vendégszerető és gáláns – hagyományok jegyében például: felkérésre, képekkel egy tanulmányt is készítettek a Budapesti Olasz Intézetnek. Az ő programfüzetük évekig a több oldalnyi „Séta Budapest olasz emlékeinél” c. tanulmányukkal kezdődött. (Megjegyzés: a tagság is kapott Itáliából képeket, adatokat, magyar emlékekről). Több országgal elektronikus kapcsolatokat ápolnak, hiszen ritkán utaznak messzebbre. A tagok utazása (az eseti egyéni utak mellett) igen szerény körülmények között, csak egy-egy kiállítás, előadás meghívása esetén lehetséges, amely mindig „földi úton” történik, s ekkor tervszerűen, szinte kilométerenként történik a felvételek, az újabb anyagok „begyűjtése”. 260 előadásuk, publikációik alkalmával a magyar értékek kiemelt és abszolút hangsúlyozása mellett a külhoni értékek felé több gesztust is gyakoroltak, de ekkor is mindig a magyar eredmény és érték volt a lényeg! Példaként: a hat folyón keresztül hajózó, francia, török becsületrenddel kitüntetett Széchenyi Ödön és Jules Verne találkozása, a Rákóczi és a Kossuth emigráció jeles alakjainak találkozása a kor nagyjaival, híres székelyek Itáliában, a Székelyföld olasz vasútépítő munkásai a monarchiában, vagy más népek forradalmainak magyar hősei (jócskán sorolhatnánk: az itáliai légiós Türr Istvántól – a belga barikádokon harcoló Szerelmey Miklósig), de a magyar forradalmak lengyel, olasz, francia hősei is (sorolhatnánk: a 48-as Miczislav Woronieczky-től – Alessandro Monti-ig vagy De Gerandó gróftól az 56-os Pedrazzini-ig), szerepeltek már a magyar történelem – sajnos olykor kevésbé ismert alakjainak kiemelkedő személyei mellett – az intézményeket, az ifjúságot felkeresésre serkentő vetített előadásaik alkalmával. Az elmúlt 10 év alatt levetített –és áldozatos munkával megvalósult- előadás-sorozataik a magyar művelődéstörténet szinte minden területére kiterjedtek. Ugyanakkor tudják: még rengeteg a tennivaló. A hollandiai, csehországi, britanniai, ausztráliai, új-zélandi, távol-keleti-, s más magyar emlékek tömegének ismertetése mellett már a világűrben is „járt” közönségük, neves csillagásszal, Bartha Lajossal, előadásában: híres magyarok nyomában. Hiszen jeles magyar nevek tucatjaival dicsekedhet a csillagászat! Ekkor a tagság – vetítéssel – egy-egy „névadó” magyar életét, találmányait, s a róluk elnevezett vulkán, vagy terület képét (holdképét) mutatta be.
Mivel az állandó helyszíneken a programok minden év első félévében január-június között kéthetenként (azaz 12 alkalommal) és szeptember -december között (8 alkalommal) zajlottak le, ezért elmondható, hogy egy évben 20 est, tíz év alatt 200 est alkalmával „járhatott” magyar emlékek nyomában az Egyesület, s a meghívott előadók közönsége. Az országjáró tárlatok bemutatására évi átlagban hasonlóan 20-25 alkalommal (egyes években jóval többször) került sor, vetített előadásokkal. (A publikációk és kiadványok részletezése a következő részben!)
A második 10 év /2011 január -2021 január /eseményei, az elmúlt két évtized eredményei.
Az Egyesület második tíz évében is a világban ismert magyar személyiségek hazai és a határon-túli jelölt és jelöletlen (!) emlékeinek, emlékhelyeinek és tárgyainak kutatását, rendszerezését és bemutatását tarja kiemelt feladatának, külön figyelemmel az aktuális évfordulókra. Az előadásokat tekintve eddig 14 sorozat indult el és folytatódott a 2010-es években is. Lelkesen vállalta a tagság, mindig jobb szinten, különösen, ha munkáját pályázati lehetőség is segítette.
Elsőként a nagy évfordulós tárlatok és kiadványok megvalósításáról:
Az ország- és külföld járó kiállítások bemutatása folytatódott kiemelt tekintettel a Széchenyi István és Széchenyi Ödön emlékévekre (2010,2016, 2020) és a Rákóczi-emlékévre (2019). Igy számos hazai meghívás (Nagycenk, Sopron, Pápa, Győr, Kisbér, Fehérvárcsurgó, Székesfehérvár, Miskolc, Onga, Nagykapos, Csap, Szeged, Érmihályfalva, Pilisszentkereszt, Oroszlány, Göd, Óbudai Egyetem, Vigadó Széchenyi Bál, Nagykanizsa, Siófok, Kaposvár, Marcali, Bak, Veszprém, Tapolca, Révfülöp, Keszthely, Balatonfüred, Balatonarács, Máriafürdő, stb.) mellett eljutott 2017-ben Széchenyi-kiállításunk Párizsba a Magyar Intézetbe, (tekintettel Széchenyi Ödön 150 évvel korábbi, 1867.évi Pest-Buda – Párizs hajóútjára),s Lyonba az AFHRA meghívására. Bemutatásra került -vetített előadással- a londoni Szent István Házban, Pozsonyban a Magyar Kulturális Intézetben, majd egy szűkebb válogatás formájában a pozsonyi Széchenyi István emléktábla avatásán is a Pozsonyi Casinoban. (2017) Megjelent a Széchenyi-emlékek nyomában Európában c. kötetünk újra nyomtatása 2010-ben, 2016-ban, 2017-ben, valamint kisebb kiegészítésekkel 2020 évben is.
A Rákóczi-emlékévre tekintettel a korábbi szerényebb kivitelű, és kisebb méretű Rákóczi-kiállításunk új formában készült el 2019-ben, Rákóczi-és kuruc emlékek nyomában Európában címmel, valamint a tárlatot olvasmányos formában is bemutató katalógus jelent meg a 2019 és 2020-as évben. A kiállítás, vagy annak egy válogatása számos hazai meghívás (Sárospatak-Rákóczi-tábor, Miskolc Lévay Gimnázium, Kalocsa Szent István Gimnázium, Rákóczibánya, Kőtelek, Mátraszőlős, Révfülöp Tóparti Galéria, Tapolca Széchenyi Gimnázium, Pápa – Református Kollégium, stb.) mellett bemutatásra került Hágában a Szent Adalbert iskolában, a Vianen-i Mikes Kelemen Körben, több közép- angliai magyar szervezetnél és Edinburghban, a londoni Szent István Házban, a Párizsi Magyar Intézet Rákóczi emlék-konferenciáján, Lyonban az AFHRA meghívására, majd a bécsi Európa Club rendezésében a Collegium Hungaricumban. Több kiállításunk (Árpád-házi Szent Erzsébet, Liszt, Erkel, Kossuth-emigráció-, Jókai-, Bartók-, és Gloria Victis-1956 emlékezete címmel) szintén országjáró körúton járt, s utazik tovább (egy külön lista jelöli ezeket a helyszíneket.)
Az állandó helyszíneken (Magyarság Háza, BGA) és az országjáró tárlatok meghívóinál is rendezett előadásokról:
A Magyarság Házában és az új állandó helyszínen – a BGA székház Bethlen Gábor termében – a programok hasonlóan mint 2011 előtt, azaz január-június között kéthetenként (12 alkalommal) és szeptember -december között (8 alkalommal) zajlottak le, ezért elmondható, hogy tíz év alatt 200 est alkalmával „járhatott” itt is magyar emlékek nyomában a közönség. Az országjáró tárlatok bemutatására hasonlóan évi 20-25 alkalommal (egyes években jóval többször) került sor, vetített előadásokkal. Előadásaink 2011-2020 között szinte valamennyi jelentős évfordulót érintették a már említett Rákóczi-és Széchenyi-évfordulós megemlékezéseken túl. Csak néhányat kiragadnánk: 2012 évben Ferenczy Károly, Örkény István, Karinthy Frigyes, örmény est; 2013 évben Eötvös és Trefort, Guyon és Kmety, Gárdonyi és Batsányi, Baktay Ervin és Amrita Sher-Gil, Lajtha László és ismét Gárdonyi. 2014-ben Zsélyi Aladár; Pulszky Ferenc; Kandó Kálmán; a Dózsa-féle parasztháború (Andrásfalvy B.) évfordulós emlékezete, és a Baltikum magyar emlékei; .2015-ben Zrinyi Miklós, 2016-ban Fazekas Mihály, Szent Márton; 2017-ben Szent László, Mikecs László, Kodály Zoltán, Arany János, Irinyi János; Széchenyi Ödön; Szabó Magda; Kossuth Zsuzsa, Ganz Ábrahám, Baross Gábor, Zipernowsky Károly; 2018-ban Hunyadi Mátyás, Görgei Artúr, Erkel Ferenc, Bánki-Csonka, Komor Marcell, Magyar László, Semmelweis Ignác, Babarczi Schwartzer Ferenc, Petschauer Attila; 2019-ben a 100 éves Civitas Fortissima, a 150 éves Japán-Magyar kapcsolatok, Eötvös Loránd emlékév, Rákóczi-előadássorozat; 2020-ban Trianon-emlékév és Zrínyi Miklós, 2021-ben Eötvös, Cziffra, Báthory emlékév.
A megemlített előadásokon túl az elmúlt évtizedben sor került a felvidéki és kárpátaljai estek mellett az örmény, ruszin, lett, litván, katalán, izraeli, (a nem első) lengyel és olasz (velencei, római), török, francia, ír, ausztriai (bécsi), ukrán (kijevi), kaukázusi, bhutáni(!), afrikai, (a szintén nem első) japán, amerikai (keleti-partvidéki) és dél-amerikai magyar emlékeket ismertető estekre – több esetben a követek, vagy kulturális attasék részvételével.
Meghívott szervezetek képviselői és megjelent előadói 2011-2021 között:
Hidverő Társulás: 13 felvidéki és 5 anyaországi település vezetői; bécsi magyar Európa-Club, Eötvös Kollégium és más kollégiumok szervezeteinek előadói és képviselői; a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség vezetői; Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület vezetősége; az Olasz Köztársaság nagykövete, az Olasz Kulturális intézet Igazgatója, a Lengyel Köztársaság nagykövete, a Lengyel Kulturális Intézet igazgatója, a Lengyel Nyelvi Iskola diákjai, Lettország és Litvánia nagykövetei, a NÖRI képviselői, a Rákóczi Szövetség alelnöke, Magyar-Török Baráti Társaság képviselői; a Yunus Emre Török Kulturális Központ igazgatója, a Rodostó Alapítvány, a Bornemissza Társaság vezetői, az Óbudai Egyetem képviselői;az Antall József Tudásközpont, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke, BGA Zrt. vezérigazgatója, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója, a Széchenyi Társaság, a Széchenyi Család Alapítvány képviselői, a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója, az Asztronautikai Társaság elnökségi tagja, a kecskeméti Kodály Intézet, a Béres Zrt. elnöke, a Magyarság Háza igazgatója, a Magyar Tengerészek Egyesülete, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, az Erdélyi Magyarok Egyesülete, a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke, a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület, az Örmény Önkormányzat képviselői, a Ruszin Önkormányzat képviselői; az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója, a Vasúttörténeti Park vezetői, a Játékmúzeum képviselői, a budai Kosztolányi Dezső Gimnázium, az ELTE angol szakos színjátszói,a budai Szabó Magda kéttannyelvű iskola diákjai, a budai Bethlen Gábor Gimnázium, a Gárdonyi Géza Általános iskola, a jászberényi Apponyi Albert iskola tanulói, a budai Rákóczi és Széchenyi Gimnázium közreműködői; a dabasi Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola, a balatonfüredi Lóczy Lajos gimnázium diákjai, az ongai Görgey Artúr iskola, a miskolci Egressy-Erkel Zeneiskola, az esztergomi Balassi- szavalóverseny és a Hunyadí Mátyás iskola szavalói.
KIADVÁNYOK, KISFILMEK:
„Széchenyi-emlékek nyomában, Európában” (2010, 2016, 2017) 2020-ban kiegészítésekkel ismét megjelent az Egyesület Széchenyi-gyűjtését összefoglaló könyvünk, amint az „Az elindultam szép hazámból” és a „Mit adott a magyar reneszánsz a világnak” c. kötetünk 2019. évi újra nyomtatása is. A Rákóczi-emlékév keretében elnyert támogatásból megjelent a megújult „Rákóczi- és kuruc emlékek nyomában, Európában” c. tárlatunk katalógusa (2020 év elején kiegészített kiadásban). Több korábbi kiadványban is szerepeltek munkáink (Magyar Földrajzi Múzeumi Értesítő, Zrínyi, Szent Márton emlékek- tanulmány Napút kiadó, a MEVE történetének áttekintése Bécsi Napló (2016), a bécsi magyarok Európa-Clubjának évkönyve (2020), Százak Tanácsa Nagyot és szépet (2020) évkönyve, a Magyar Turista magazinban a járványok megszűnte miatti hálaemlékekről szóló írások (2017-2021).
Közel száz (egyéni és közös) cikk jelent meg már 2010 előtt (a Honismeret, a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, a Jel, az Új Ember, az Örökség, a Rákóczi Hírvivő, a bécsi Európa Club, a Magyar Turista Magazin c. kiadványokban) a megjelent kötetek mellett.
Rendezvényeinkről hírt adott a Honismeret, a Várnegyed, a Reformátusok Lapja, a Demokrata, a Magyar Nemzet. A Magyar Évadokban, valamint a Szent Erzsébet emlékévben megjelenő kiállításaink alkalmával több külföldi város (olasz, francia, angol, skót) helyi lapja is cikkezett megjelenésükről.
A média is szólt az Egyesület munkájáról: Az MR1-Kossuth-Rádió 2008-ban az „Arcvonások” című sorozatban hosszabb riportot készített a tevékenységéről. Szóltak rendezvényeiről korábban a Vasárnapi Újság, az Éjfél után, a Határok nélkül c. műsorokban is. A Katolikus Rádióban, a Vatikáni Rádióban, a Civil Rádióban, a Rádió Caféban, a Mária Rádióban és a korábbi Lánchíd Rádióban riportok is készültek. Néhány alkalommal az MTV (az „Aranyfüst”, a „Virradóra”) művelődéstörténeti műsoraiban, a korábbi Hír TV-ben, valamint a DUNA Televízióban, a Hatos Csatorna HIR-ÉRTÉK műsorában is készítettek felvételeket (legutóbb Árpád-házi Szent Erzsébet emlékezetéről). A Katolikus Rádió a 2019 évi Rákóczi- emlékévben aktuális előadásaikról, majd 2020 elején a Trianon előadássorozatukról készített riportot.
A Magyar Évadok, vagy évfordulók alkalmával bemutatott kiállításaiknál a programfüzetek mellett helyi lapok is beszámoltak gyűjtéseikről, a tárlatokról. Így: 2001-ben a franciaországi Magyar Évad, a „Magyart” keretében a „Magyar múlt emlékei francia földön” c. tárlatról (Dijon, Marignan, Aumale, Cambrai,) Lyonban: „Magyarország virága – Árpád-házi Szent Erzsébet emlékezete Európában” (2009. AHFRA meghívására), Magyar múlt nyomában Itáliában, olasz emlékek hazánkban Magyar Kulturális Évadban Olaszországban (2002, „Ungheria in primo piano”), 2004-ben a Magyar Magic -Kulturális Évad keretében „Magyar múlt nyomában Britanniában, brit emlékek hazánkban” (Edinburgh, Galashiels, Marlow ). Filmfelvétel készült a Rákóczi-emlékkonferenciát követő Yerres-i koszorúzásukról 2019-ben. Néhány helyi (pl. kalocsai) televízió beszámolt a Szt. István Gimnáziumban Rákóczi-tárlatukról 2019 októberében.
AZ EGYESÜLET EMLÉKTÁBLA- ÁLLÍTÁSAI:
2009-ben: Aranyosgyéresen John Paget emlékére, Isztambulban a Héttoronyban: a „Magyar Rabok” emlékére. 2010.év szeptemberében: a Jendrassik-sír felújítása és kétnyelvű, vésett emléklap elhelyezése a londoni Streatham Park temetőben, 2014. márciusában: Jobbágyiban Gubányi Károly, a mandzsúriai vasút magyar építője emlékére közös táblaállítás az MKKA-val, 2015. év októberében Jókai Mór emléktábla elhelyezése Felsőőr (Oberwart) két tannyelvű iskolájában, valamint, 2017-ben Bécsben Juhász László emléktábla, 2016. évben Kárpátalján, Csapon a Széchenyi Iskolában majd 2018-ban Csömörön Szűcs Sándor emléktáblát állított a tagság az 1956-os forradalmár, a bátor záhonyi MÁV-vezető emlékére.
HÁLÁS EMLÉKEZET VÉGLEG ELTÁVOZOTT TAGJAINKRA
Egy szeretett tagtárs, barát Benyik Béla az elmúlt évben (2020-ban, Szent Miklós püspök napján) végleg eltávozott, 93 éves korában. Emléke és jó lelke azonban a tagsággal marad. Több mint egy évtizeden keresztül előadásait az Egyesület, a Budavári Művelődési Ház és több intézmény közönsége élvezhette. Páratlan fotó és dia-gyűjteményével, művelődés-, s művészettörténeti ismereteivel mindig lelkes ismeretterjesztésével: Örményország szépségeitől – a hollandiai városokig, Meissentől – Herend történetéig lenyűgözte a hallgatóságát. Egyesületünk több kisfilmjében (Erkel-emlékek, Balassi-emlékek nyomában…) kitűnő elbeszélő hangjával szerepelt.
Az elmúlt másfél évtizedben több nagyszerű tag és pártoló végleg eltávozott:
- Póczy Klára, volt elnökségi tag, neves archeológus, az igen szeretett segítő,
Bánffy György a nemzet színművésze gyakran fellépőként, de hallgatóként is eljött!
Juhász László a magyar emlékek kutatásának nagy példája, előadónk, pártoló,
- Messik Lajosné (Gabi néni) a munkálkodó szerény tagtárs és nagy pártoló,
Kiss Ottó, elektromérnök, a szintén szerény és végtelen szorgos kisfilmkészítő,
Sibalszky Zoltán mérnöktől sokat tanulthatott a tagság, a francia becsületrend tulajdonosa
Benyik Béla akitől szintén sokat tanultunk (óriási diafelvétel gyűjteménye alapján is.)
AZ EGYESÜLET MEGTISZTELŐ KITŰNTETÉSEI:
A kezdeti kutatásokat még a Baráti Kör (a Magyar Emlékhelyek Műhely) idején, majd az Egyesület alapítása után a szervezet – vagy éppen a vezetője – munkáját megtisztelő kitüntetésekkel értékelték. Igy a TIT elismerő oklevéllel (1983, 1985), Hűség a hazáért érdemkereszttel (2000.), francia városok (Marignane, Aumale) Becsület-érméivel (2001), a Magyar Szellemi Védegylet diplomájával (Magyarok Háza, 2003), amelyek az Egyesület „archívumába” kerültek. Csodálatos „élményekről” szólnak a vendégkönyvi sorok, s a meghívott előadók által adott kötetek külön polcokon lettek elhelyezve, immár számtalan bejegyzéssel (neves kutatóktól), aláírásokkal, itthoni és határon-túli meghívásokkal. Az Egyesület kis könyvtárában több polcon sorakoznak jeles történész, író, művelődés- és művészettörténész, természettudós, mérnök, zenetudós, sporttörténész előadók és a meghívó intézmények tanulmányai, dedikált kötetei. Több értékes vendégkönyvi „relikviát”, illetve a programok archivált rendszerét, valamint, a tagság által vagy az Egyesületről írt cikkek másolatát, riportok felvételét őrzi az Egyesület irodája.
A közösség nevében az alapító vette át a Magyar Szellemi Védegylet diplomáját (2003), az Ex Libris díjat (2012) majd legutóbb a Széchenyi Társaság megtisztelő díját az MTA épületében, a tagtársak többségének jelenlétében (2014). Ekkor, a Legnagyobb magyar MTA előtti szobrának ünnepélyes koszorúzása előtt népes közönség tekintette meg az Akadémia Könyvtárában a tagság „Széchenyi-emlékek nyomában Európában” c. tárlatát és vetített előadását, valamint a hasonló című könyv bemutatását.
KÖSZÖNET A TÁMOGATÓKNAK:
-A Magyar Emlékhelyek Műhely néven működő Kör az 1997-2001-es években a Magyarok Világszövetsége idején terem- és kiállítási lehetőségeket kapott a munkára
-2001 és 2011 között a közhasznú Egyesület a Magyar Kultúra Alapítványban rendszeres terem-lehetőséget kapott az előadásokra, valamint irodát a kutató és tárlat-előkészítő munkákra
-2011 és 2018 között a Magyarság Házában a BGA támogatásával rendszeres előadásait, kiállításait és kutató munkáját a Szentháromság tér 6.szám alatt folytatta,
-2018-tól napjainkig a BGA új Székházában (Gellérthegy u.) folytatja a pályázati céloknak megfelelő feladatait, kiállítás és kiadvány-előkészítő munkáját és kutatásait, s annak Bethlen Gábor termében tartja előadásait. /A jelen „on-line” időszakban, átmenetileg a tervezett előadások időpontjában kvízjátékokkal emlékezünk a jelentős évfordulókra/.
Az Egyesület köszönetét fejezi ki az elmúlt félévben meghívott előadóknak és a támogató Nemzetpolitikai Államtitkárságnak, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, dr. Béres Józsefnek, Káldy Bencének és Tóth Krisztinának (Franciaországból) a munkát rendkívül elősegítő eszköz- támogatásokért. Köszönet a korábbi években közreműködő valamennyi tagtárs és pártoló munkájáért!
Köszönet az elmúlt években a következő tagtársak, pártolók munkájáért, közreműködésért: Borbély Endre, dr. Deák Piroska, Dinyési János, Dobos László, Gáspár János, Gondos Béla, Győző Miklós, Hermány Miklós, dr. Horváth Sándor, dr. Körösi Mária, Kubesch Mária, Molnár Ágnes, Nemescsói Csilla, Tari Tamás, Okos Márton, valamint a kiállítások bemutatásában Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség, Gábor Áron (Lyon), dr. Rákóczi György, Szendrei Tibor (UK.) Smuk András, Sas László (Ausztria), Urbán Ákos (Hollandia) pártolóink, s a Rákóczi Gimnázium tanárai, diákjai segítő közreműködéséért és a Pártoló tagok, az 1%-ot felajánlók anyagi-és eszköz-támogatásáért!
Az Egyesületnek 2020. júliusában lehetővé vált egy, a kiállítás-szállításokra igen alkalmas – használt, de jó állapotú- gépjármű megvásárlása egyik önzetlen pártolója (Tóth Krisztina) által megküldött támogatási összegből (350 ezer Ft.) Azóta számos vidéki iskolába, intézménybe került több kiállítás e jármű segítségével! Köszönet érte, amint Hatvani Sándor és Závodszky Zoltánné új tag könyvadományaiért is!
Az Egyesület további céljai és feladatai.
Az Egyesület új tagjaiként és pártolóiként szeretettel fogadta a 2020 év végén belépőket. Ők már többször jártak előadásainkon, támogatóként, közreműködőként, vagy valamely módon részt vettek munkánkban, ill. az előadásokat „pótló” kvízjátékainkban.
Az Egyesület a következő évre beadott pályázati kérelme alapján a 2021. évben aktuális évfordulókat, az Egyesület alakulásának 20. évét (2001 január 15!) ünnepelve, valamint a tematikus és földrajzi alapokon kialakított sorozatait kívánja folytatni. Jelen helyzetben „előadásaink” a személyes találkozóink engedélyezéséig „on-line (azaz kvíz- játék)” formában történnek. 2021. év I. félévében a szokásos keddi napokra tervezett időpontok: január 12, 26 ; február 9, 23; március 9,23; április 6, 20; május 4, 18; június 1, 15.
A csatolt mellékletben és az egyesületi honlap jobb oldali címkéi között megnyitható a részletesebb 2021 évi I. félévi program!
Az Egyesület tervezi a Báthory- s más, még a trianoni és az egyesületi évfordulókhoz kapcsolódóan on-line, vagy ha a pályázati támogatási kérelem sikerrel jár, nyomtatott formában több kiadvány megjelentetését. Szeretne további emléktáblákat állítani pl. a trianoni idők magyarságpártoló, díszdoktor angol lordjai emlékére. Több európai országbeli emlékeink további kutatását és megjelentetését tervezi, a honlapján is rövidesen megjelenő galéria mellett.
A nemzeti értékek méltó és tisztességes megőrzésének jelentősége mindenki előtt nyilvánvaló: a jövő építéséhez mindig új erőt, megerősítő alapokat ad. Ahogyan Széchenyi István „a nemzet napszámosa” mondotta: „Nem lehet tisztességes emlékezés nélkül nemzetet építeni” .Bárhogyan és bárhol alakuló (véletlen vagy éppen eltervezett) külső körülmények – járványhelyzet, világválság stb.- zajlanak, a kulturális hagyaték, az értékek számbavétele és ismeretterjesztése megrendíthetetlen feladatként áll a közösség előtt. Ahogyan Illyés Gyula mondotta: „A fa a szél kihívásaira a gyökereivel válaszol” .
Budapest, 2021. január MEVE