„Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék”
10 éves jubileumát ünnepelte egy budavári civil szervezet: a MEVE
/A Honismeret c. folyóirat 2012/2 számában megjelent cikk kiegészített változata/
A budai Várban több mint 10 éve működik Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (a MEVE).
A tagság 1997 óta baráti Körként, majd 2001 óta közhasznú egyesületi formában nagy ügyszeretettel végzi az Alapító Okiratában felvállalt munkáját. Programjaikról a Várnegyed, a Honismeret, az Új Ember c. lap évek óta / esetenként az MR1 Kossuth, a Katolikus-, a Civil Rádió / tudósít.
A szervezet 2011. december 14-én tartotta ünnepi jubileumi megemlékező estjét a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (volt Magyar Kultúra Alapítvány) székháza Deák és Mátyás termében. Nem véletlenül választotta az Egyesület- éppen a legszebb ünnep előtt- a szokásos félévzáró és karácsonyi programja időpontjául e napot, a felvállalt kutatási téma, a meghívott vendégek és a tagság – azaz az egymás- iránti szeretet jegyében.
A népes közönség előtt rendezett, de mégis családias hangulatú esten megjelentek: az egyesület történetéhez és jelenéhez kapcsolódó személyiségek és szervezetek is. Így: a párizsi Magyar Intézet volt művészeti igazgatója: Ablonczyné Szabó Magda, a Széchenyi Társaság képviseletében Rubovszky András, a Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Társaság részéről Martényi Árpád, a Csángó magyarok egyesülete részéről Csoma Gergely és Kóka Rozália művésznő, az MKKA. részéről mint annak elnöke Gáspár János (egyesületi tag), a kiállításokat támogató Óbudai Egyetem képviseletében dr. Horváth Sándor. Vendég volt a több előadást nagy sikerrel tartó építész: Csete György és művész felesége Csete Ildikó, s Bánffy Györgyné is, a közelmúltban elvesztett „György bátyánk” felesége, de a Magyarok Háza egykori igazgatója, irodalomtörténész Medvigy Endre is jelen volt, s még sorolhatnánk… Többen jelezték tagsági illetve pártoló-tagsági belépési szándékukat. Az esten olyan alapító és aktív tagok nevei hangzottak el, akik sokat tettek a szervezetért, de felvillantották a lélekben továbbélő példaképek, az elvesztett tagok és előadók – a Kossuth díjas művész Bánffy György, a magyar emlékhely-kutatásban mintát adó és társ dr. Juhász László, az ügyszeretetben példakép dr. Messik Lajosné, és dr. Póczy Klára jeles archeológus és elnökségi tag – arcát is.
Az est házigazdája ezúttal Messik Miklós alapító-elnök volt, aki csak néhány percben vázolta a közösség történetét, hiszen lehetetlen volt felsorolni 10 év eseményeit, s a szomszéd teremben elhelyezett kis egyesülettörténeti kiállítás is magáért beszélt.
Ezt követte egy világkörüli „villám utazás”, kedvelt, sikeres témáink, és korábbi meghívásaik nyomában Új Zélandtól – Marlowig, Itáliától – a „csattanóig”: azaz a legszebb hazai emlékhelyekig, Csángóföldig. Ezen az esten az „utasokat” Batár Botond, Chikány Gábor, Deák Piroska, Horváth Sándor, Csoma Gergely, Messik Miklós előadása kísérte, a meghívott kis csángóénekesek közreműködésével.
A közösség rendkívül mozgalmas évtizede az eredményekben tükröződik. Az elmúlt évtizedben 260-nál több (ha csak a székházban megtartottakat számoljuk!) vetített előadás alkalmával, közel száz publikáció megjelenésével, 21 tárlat bemutatásával (2011 végéig: 170 hazai és külföldi meghívónál), 5 könyv kiadásával, 14 amatőr kisfilm elkészítésével, 4 emléktábla (erdélyi, ausztriai, isztambuli, londoni emléktábla) állításával tette feladatát. Három magyar évadban (franciaországi, itáliai, angliai) aktív részvétellel – azaz a jelzett országok magyar emlékeinek bemutatásával- szolgálta a tagság a magyar emlékhely-kutatás és a magyar művelődéstörténeti-ismeretterjesztés ügyét.
De hogyan is indult el – lelkes, ügyszerető tagjaival – e kis szervezet?
A 18 taggal létesült közösség hivatalos megalakulása egy vendégkönyvi bejegyzés buzdító sorainak, valamint az alapító természetes belátásának volt köszönhető. Sütő András 1999-ben a Párizs Magyar Intézetben tett látogatása idején (Fejtő Ferenc társaságában) lezajlott sikeres estjével párhuzamosan az alapító egyik kiállítása szerepelt az Intézetben. („Reformkori utazóink és 48-as emigrációnk emlékei Franciaországban” címmel) A nevezetes est alkalmával az író nagy érdeklődéssel tekintette meg e tablókat, s 1999. október 19-én a következő sorokat jegyezte az emlék-könyvbe: „..Messik Miklósnak gratulálok s ajánlom: kezdeményezze a globális méretű magyar számbavételt úgy, ahogyan ezt mostani kiállításával elkezdte”
Ezt követően az alapító, az akkori kiállítás szerzője – a még Körként munkálkodó tagság is- már kötelezettségnek is tartotta e felhívás megvalósítását. E sorok számukra buzdító etalonként szolgáltak.
Hiszen a szívesen vállalt közösségi munka, de az ésszerűség is azt diktálta, hogy ne csak egyénileg, hanem „csapatban” is folytatódjék a magyar emlékhely-kutatás – és bemutatás- kimeríthetetlenül izgalmas és szép feladata.
A kis közösség alapelve megalakulása óta egyértelmű. A 2001-ben még a Magyarok Háza Szent László termében megfogalmazott 16 oldalas Alapító Okirat szövegezése is így indul: „…a magyar emlék-kutatás az egyetemes emberi kultúra számunkra kiemelkedően fontos, természetszerűen különleges része”
A megfogalmazás egyértelmű, hiszen e feladat teljesítése szívükből fakad, másrészt mert praktikus és támadhatatlan egy tisztességes világban, a teljes nemzeti szuverenitás, a nemzeti-, a történelmi és a családi emlékek hagyománytiszteletének természetes értékrendjét valló polgárok előtt.
E kis közhasznú szervezetet kizárólag az elvállalt ügy megvalósítása érdekli, tehát bármely jó-szándékú hazai és külhoni polgár szívesen látott vendég, akár tag lehet a közösségben, ha Alapító Okiratuk szellemében vállalja munkáját. Irodájuk, rendszeres előadásaik helyszíne 2002. év januárjától a Magyar Kultúra Alapítvány, 2011. év óta Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. kezelésében álló Szentháromság téri épületben. A közhasznú egyesületi munkát (a magyar emlékhely-kutatási tevékenységet) a magyar tudás, fantázia, alkotó életek és tehetség emlékeinek a bemutatása, a sajátos és egyedi magyar hagyományok megőrzése, tisztelete és ápolása vezérli. Ennek részleteit, színes meghívók formájában, 15 vaskos lefűzött kötetnek megfelelő dossziéban tekinthetik meg az érdeklődők az egyesület irodájában, mintegy félezer hazai és külhoni programlap között. Ahogyan azt megtekinthette december 14-én a népes vendégsereg a hagyományos karácsonyi rendezvényhez kapcsolt 10. évfordulós emlék-est keretében a Deák terem melletti Mátyás teremben elhelyezett kis „egyesülettörténeti-kiállításon”.
A világban szétszóródott magyar emlék-helyek bemutatásával, nemzetünk jeles hazánkfiai (ilyenkor mindig a teljes nemzeti közösségre is gondolnak) a hazai, a Kárpát-medencén belüli, valamint Európában és a tágabb világban hagyott nagyszerű örökségét, ápolandó hagyományait, s jövőbe mutató eredményeit szeretnék a közönség elé tárni.
A jelen és azt követő félévben is (a jelentős évfordulók mellett) a Kárpát-medence magyar örökség-kincseit kívánják kiemelni, hazánk más európai és távolabbi emlékei mellett. Eddigi előadásaik java eddig is erről szólt: a székelységről, a palócokról, a jeles gömöriek-ről, a jászokról, az enyedi kollégistákról, Házsongárdról, de sorozatot indítottak: a magyar kálváriákról, a világ székely-kapuiról, s volt már gyönyörű csángó estük is… Ezen előadás-sorozatokat hosszú távon is szándékoznak folytatni. Folytatják a „Magyar alkotók a képzőművészetben” a „Magyar irodalmi emlékhelyek” a „Híres magyar kollégiumok jeles deákjai” a „Határon-túli magyar szervezetek, a magyar-magyar kapcsolatépítésben” és a „Nemzetünk évezredes örökségei: a Hungarikumok” c. sorozatokat is. Kezdődő, új nagyszabású sorozat a „Magyarság éltetője és ihletője a Duna” c. program-sorozat is.
„Műszaki sikereink a világban” c. rendezvényük is komoly érdeklődésre tart számot. Első előadásuk a magyar folyam és tengerhajózás nagyjairól szólt. Közöttük – tengerészeink között- igaz még kevésbé ismert de óriási egyéniségek voltak. Az utolsó tengerészkapitány: Dr. Juba Ferenc 91 évesen tartott náluk előadást, halála előtt! Ő alapította a komáromi Magyar Tengerészeti Múzeumot. Illett reá emlékezniük. Már az előtt is volt igény erre az egyébként ritkán a programba kerülő sorozatra. Hiszen a londoni Science Múzeumban a Duna-hajózás külön tárolóban – Széchenyi nevével- szerepel, de magyarok mentették a Titanic utasait, magyarok terveztek kitűnő tengeralattjárókat, az egyik legkorszerűbb tengeri kikötőt Fiumében, egy magyar tervezett kikötő-erődöt Canakkale-ben, elsőként egy magyar gróf jutott saját tervezésű gőzhajón Pest-Budáról – Párizsba, s sorolhatnánk ilyen emlékeinket…
„Világkiállító magyarok”címmel –pl. Makovecz Imre irodája meghívásával is- több esten végig-tekintették – országonként- világkiállítási sikereinket (és sikeres termékeinket) Bécstől- Sevilláig, az elmaradt budapesti terveknek is külön előadást szentelve!
Európában és a világban való megbecsülésünket szerintük az is csak erősíti, ha egy-egy (magyarul megtanult, de külhoni) előadónál a közös kapcsolódás magyarországi emlékeit is – legalább egy kicsit – felvillantják.
Magyar építészeti, művészeti és élettörténeti emlékek bemutatásával (Mexikóvárosi Opera, Egyiptom magyar kutatói, Prága emlékei, a székelyföldi Czetz-tábornok argentínai hadi-akadémiája stb. ) hívták meg több európai és tengerentúli ország budapesti követeit, pápai nunciusokat – neves hazai, külhoni magyar kutatók mellett – hogy ismerjék meg részleteiben, s terjesszék a világban ilyen értékeinket.
A régi és szokásos magyar – vendégszerető és gáláns – hagyományok jegyében például: felkérésre, képekkel egy tanulmányt is készítettek a Budapesti Olasz Intézetnek. Az ő programfüzetük évekig a több oldalnyi „Séta Budapest olasz emlékeinél” c. tanulmányukkal kezdődött. (Megjegyzés: a tagság is kapott Itáliából képeket, adatokat, magyar emlékekről) Több országban elektronikus kapcsolatokat ápolnak, hiszen ritkán utaznak messzebbre. A tagok utazása (az eseti egyéni utak mellett) igen szerény körülmények között, csak egy-egy kiállítás, előadás meghívása esetén lehetséges, amely mindig „földi úton” történik, s ekkor tervszerűen, szinte kilométerenként történik a felvételek, az újabb anyagok „begyűjtése”.
260 előadásuk, publikációik alkalmával a magyar értékek kiemelt és abszolút hangsúlyozása mellett – bár a külhoni értékek felé- több gesztust is gyakoroltak, de ekkor is mindig a magyar eredmény és érték volt a lényeg! Példaként: a hat folyón keresztül hajózó, francia, török becsületrenddel kitüntetett Széchenyi Ödön és Jules Verne találkozása, a Rákóczi és a Kossuth emigráció jeles alakjainak találkozása a kor nagyjaival, híres székelyek Itáliában, a székelyföld olasz vasútépítő munkásai a monarchiában, vagy más népek forradalmainak magyar hősei (jócskán sorolhatnánk: az itáliai légiós Türr Istvántól – a belga barikádokon harcoló Szerelmey Miklósig), de a magyar forradalmak lengyel, olasz, francia hősei is, (sorolhatnánk: a 48-as Miczislav Woronieczky-től – Alessandro Monti-ig vagy De Gerandó gróftól az 56-os Pedrazzini-ig), szerepeltek már a magyar történelem – sajnos olykor kevésbé ismert alakjainak kiemelkedő személyei mellett – az intézményeket, az ifjúságot felkeresésre serkentő- vetített előadásaik alkalmával.
Az elmúlt 10 év alatt levetített –és áldozatos munkával megvalósult- előadás-sorozataik a magyar művelődéstörténet szinte minden területére kiterjedtek. Ugyanakkor tudják: még rengeteg a tennivaló. A hollandiai, csehországi, britanniai, ausztráliai, új-zélandi, távol-keleti-, s más magyar emlékek tömegének ismertetése mellett már a világűrben is „járt” közönségük, neves csillagásszal, Bartha Lajos előadásában: híres magyarok nyomában. Hiszen jeles magyar nevek tucatjaival dicsekedhet a csillagászat! Ekkor egy-egy „névadó” magyar életét, találmányait, s a róluk elnevezett a vulkán, vagy terület képét (holdképét) mutatta be a tagság vetítése.
Mégis még a hazai, a határon-túli tájak, jelöletlen épületeinek, magyar emlékműveinek, sírjainak, tárgyainak emlék-tömege, azok rendszerezése, ápolása vár bemutatásra – több emberöltős feladatként – a szervezet fiatalabb tagjaira.
Eddig 14 sorozat indult el és folytatódik a jövőben. Örömmel teszik, amíg erejük engedi, mindig jobb szinten, különösen – ha még pályázati támogatási lehetőséggel is élhetnek.
„Csodálatos élményekről” szólnak a vendégkönyvi sorok, immár több százra tehető bejegyzésekkel, (neves kutatókkal), aláírásokkal, itthoni és határon-túli meghívásoknál. Számos értékes vendégkönyvi „relikviát”, illetve a programok archivált rendszerét, valamint a tagság által írt és a róluk írt cikkek másolatát, riportok felvételét őrzi irodájuk.
Publikációikból közel száz (egyéni és közös cikk) jelent meg 2010-ig. (a Honismeret, a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, a Jel, az Új Ember, az Örökség, a Rákóczi Hírvivő című lapokban) Jelezte rendezvényeiket a Honismeret, a Várnegyed, a Reformátusok Lapja, a Demokrata, a Magyar Nemzet. Kiállításaink alkalmával több helyi külföldi város (francia, angol, skót) lap is cikkezett megjelenésükről.
A médiák is szóltak a munkáról: Az MR1-Kossuth-Rádió 2008-ban az „Arcvonások” című sorozatban hosszabb riportot készítettek a tevékenységről. Szóltak rendezvényeinkről a Vasárnapi Újság, az Éjfél után, a Határok nélkül c. műsorokban. A Katolikus Rádióban, a Vatikáni Rádióban, a Civil Rádióban, és a Radió Caféban riportok készültek. Néhány alkalommal az MTV (az Aranyfüst, a Virradóra) művelődéstörténeti műsoraiban, valamint a DUNA Televízióban is készítettek felvételeket.
A kiállításoknál a helyi tv-k és helyi lapok is beszámoltak gyűjtéseinkről, tárlatainkról.
Az Egyesület (esetenként vezetője) munkáját kitüntetésekkel is értékelték: TIT elismerő oklevél(1983, 1985), Hűség a hazáért érdemkereszt (2000), francia városok (Marignane, Wattrelos, Aumale) becsület érme (2001), Magyar Szellemi Védegylet diplomája (2003), Ex Libris díj (2012)
A nemzeti értékek méltó és tisztességes megőrzésének jelentősége mindenki előtt nyilvánvaló: a jövő építéséhez mindig új erőt, megerősítő alapokat ad. Ahogyan Széchenyi István „a nemzet napszámosa” mondotta: „Nem lehet tisztességes emlékezés nélkül nemzetet építeni”
A kis közösség szeretné: ha valósággá válna a legnagyobb magyarról szóló Arany-vers idézete azaz, hogy éppen a jövőt építő „…reménnyé váljék az emlékezet”
Budapest, 2012. január 15. MEVE